|
|
|
|
|
|
"Mint
sok nagyon szeretett emberi lény, azt hitték, hogy
õk birtokolják a kutyáikat,
ahelyett, hogy rájöttek volna, hogy a kutyák
birtokolják õket."
Dodie Smith |
|
|
Forrás: http://www.kusa.co.za/
by The parent club |
A Rodéziai
Ridgeback története
Francis Richard Barnes munkásságának
köszönhetõen, 1922-ben Bulawayo városában
elkészült az elsõ standard leírás
a napjainkban Rodéziai Ridgebackként ismert fajtáról.
Egy, a South Africa Kennel Union kiadásában 1950-ben
megjelent, az eseményeket leíró cikkbõl
talán többet tudhatunk meg. Lássuk! (Mr. B.W.
Durham írása, 1950.December) |
|
|
"A South Africa Kennel Union a Bulawayoban élõ
Mr F. R. Barnest bízta meg a fajta leírására.
Azthiszem, 1922-õt írtunk, amikor Mr Barnes értesített
számos 'Ridgeback' és 'Oroszlánkutya' tulajdonost
-ahogy akkoriban ismert volt a fajta-, hogy a városba
érkezik, és kéri õket jöjjenek
el a Bulawayo Kennel Club Show másodnapjára azzal
a céllal, hogy kutyáik alapján készíthessen
egy összegzõ leírást a fajtáról,
melyet majd a S.A. Kennel Union hitelesít majd. A találkozót
szervezo Barnest nagy öröm érte, mivel szép
számban jelentek meg a meghívottak, jóval
több mint húsz kutyát felvonultatva. Jómagam
is eleget tettem a meghívásnak. A méreten
aluli dogtól kezdve egészen az apró bullterrierig
mindenféle típusú és méretû
kutya volt ott, mindenféle színben pompázva,
de a legtöbb vöröses és tarka volt. Barnes
üdvözölte a megjelent kutyatulajdonosokat és
megállapodott velük, hogy a fajta támogatására
klubbot alapítanak. Ezután ötleteket kért
tõlük a fajtaleírás összeállításához.
A tulajdonosok vonakodtak javaslatokat tenni, hisz mindegyik
úgy gondolta, hogy sajátja a korrekt típusú
kutya. Végül egy nézõ, aki rendelkezett
némi ismerettel a fajtáról, kiválasztott
egy kutyát melynek a mérete volt megfelelõ,
majd egy másikat mely alapján a fejet és
a nyakat, aztán egy harmadikat mely alapján pedig
a mellsõ és hátsó lábakat
határozták meg. S bár számos különbözõ
kutyából épült fel a leírás,
a nézõ meggyõzõdése az volt,
hogy a Ridgeback ilyen. Néhány nappal késõbb
Mr Barnes megalapította a klubbot, összeállította
a standard leírást ami kisebb módosításokon,
változásokon idõvel átesett ugyan,
de mind a mai napig helytálló és használatos."
Meg kell jegyeznünk, hogy a nézõ maga a
cikk írója, Durham volt, aki abban az idõben
az egyetlen "minden fajtát" bíráló
bíró volt Rodéziában. Mr Barneson
kívül Durham és Mr C. H. Edmonds is részt
vett a standard megszerkesztésében, aki állatorvosként
praktizál napjainkban Dél-Rodéziában.
|
|
|
|
|
|
|
|
Tarajos
kutyák érkeznek Rodéziába
De ugorjunk csak vissza 50 évet!
Charles Daniel Helm tiszteletes 1844-ben született és
1915-ben halt meg. Helm Matabelelandon élt (a mai Zimbabwe
dél részén) a múlt század végétõl
kezdve egészen 1980-ig.
Kép forrás: http://www.tabikiana.de/
by Marion Andres |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Helm,
a Hope Fountain nevû misszióban dolgozott nem messze
Lobengula-tól a Matabele-i király falujától,
ahol évekkel késõbb Bulawayo város
(amely Rodézia vagyis napjainkban Zimbabwe dél-nyugati
csücskében található) alapjait vetették
meg. 1879-ben vásárolt két 'taréjos'
kutyát új házába Swellendam vidékérõl.
A két szuka kutya Lorna és Powder volt. A misszió
telepe egy a 'nagy fehér vadászok' és utazók
pihenõhelyéül szolgáló csomópontnál
helyezkedett el. |
|
|
|
| |
Cornelius
van Rooyen
Többek között Cornelius van Rooyen, az
akkoriban népszerû vadász (aki Mangwe-ben
lakott 90 Km-re délre a Hope Fountain-tól) is ellátogatott
egyszer Helm házába, és érdeklõdését
rögtön felkeltették Helm taréjos kutyái
és magával vitte õket egyik vadászexpedíciójára.
Nagyon elégedett volt amikor látta, hogy hogyan
vadásznak ezek a kutyák, és eldöntötte,
hogy tenyésztésükbe kezd. Az volt a célja,
hogy a fajta természetébõl adódó
vadászképességeit tökéletesítse.
Cornelius van Rooyen volt talán a legfontosabb személy
a Rodéziai Ridgeback fejlõdésében.
Ezeket a kutyákat mindenféle vadászaton sikerrel
alkalmazták. A meglõtt vadállatokat értékesítették,
az élve elfogottakat pedig európai állatkerteknek
adták el. Évek múltán van Rooyen nagyon
híres lett kutyái által, és minden
vadász az õ kutyáira vágyott. Kutyái
"van Rooyen kutyák" néven váltak
ismertté. Ezáltal a fajta hamarosan elterjedt egész
Dél-Afrikában.
Francis R. Barnes, ezidõtájt Bulawayoban élt,
és 1910-ben szerezte elsõ taréjos kutyáját
Mr Graham Stacey-tõl, aki Figtree városához
közeli farmján "van Rooyen kutyákat"
tartott. A kör tehát bezárult Helms és
Barnes között, van Rooyen által.
Ezután a Rodéziai Ridgeback a vadászok, a
tenyésztõk és a fajta elkötelezett híveinek
köszönhetõen változott, akik a további
keresztezésekkel a legjobbat akarták kihozni a fajtából.
Számos Afrikába behurcolt európai fajtával
keresztezték úgy mint; ír terrier, dog, pointer,
agár, és a bulldog õsével amely magasabb
és fürgébb volt az 1800-as években.
|
Forrás: http://www.kantara.com.au/
by Linda Costa: Rhodesian Ridgeback Pioneers. |
|
|
|
|
|
|
|
Ezen
a ponton felmerül a kérdés: honnan jött
a ridge?
Az elsõ háziasított kutyák
nyomait az idõszámításunk elõtt
4500-ból származó egyiptomi sírkamrákban
találták, míg a szõrtaréjjal
rendelkezõ kutyáról 1729-bõl származik
a legkorábbi írásos emlék Fokföldrõl.
Afrikán kívül csak a Thai (Sziámi)-öbölben
elhelyezkedõ Phu Quoc szigetén találtak ridge-s
kutyákat.
A fajta nevét megjelöli a ridge szó ami a fajta
jellegzetességére utal vagyis arra, hogy a háton
egy csíkban a szõr ellentétes irányban
nõ. Ez a különleges jegy ismeretlen az európai
fajtáknál, ám általános Afrikában.
Például, az ezen a területen élõ
Sitkas kutyáknál is igen gyakori a ridge. Ez a sajátosság
Zaire, Angola, Tanzánia és Zamiba õshonos
kutyáira is jellemzõ. Évszázadokon
keresztül a törzsi vándorlások során
Afrika keleti partjai felé hurcolták a Mezopotámiai
vadász kutyát, majd a fajta Afrika nyugati részén
is elterjedt. Feltételezzük (S.H. Stewart), hogy ez
a kutya hozta magával a gént amely a ridge-et hordozza,
és végül elérve a Jóreménység
fokát Hottentotta kutya néven vált ismertté
azáltal, hogy hasznos társává vált
a Khoikhoi-oknak egy közepesen civilizált környezetben.
Khoikhoi kutya vagyis Hottentotta kutya
A Hottentotta törzs (akik magukat csak - o Khoikhoi-oknak
nevezték) kutyája félig vad vadászkutya
volt melyet oroszlánvadászatra és házõrzésre
használt a törzs. Az elsõ Afrikába érkezõ
európaiak a kontinensen belül nagy ökrökkel
húzott kocsikon utaztak, rajta értékeikkel
és családjukkal, hogy letelepedésre megfelelõ
helyet találjanak."Voortrekkers" -nek hívták
õket. Ez volt az egyetlen közlekedési mód
a vad kontinens szívében. Ezért hát
szükségük volt egy olyan kutyára, amely
alkalmas vadászatra, hogy élelmet szerezzenek, és
megvédi a konvojt a portyázó vadállatoktól.
Ugyanakkor ezeknek a kutyáknak alkalmazkodniuk kellett
a durva afrikai élethez. Képesnek kellett lenniük
a konvoj követésére a hosszan elterülõ
szavannákon keresztül, forróságban dolgozni,
hosszú idõszakokat kibírni élelem
és víz nélkül, és persze bátran
szembenézni az oroszlánnal, és sakkban tartani
azt a vadász érkezéséig. Egyetlen
európai kutya sem volt erre képes. Egy másfajta
kutyára volt szükségük.
|
|
|
Forrás: http://www.mieliestronk.com
by Dugeot-leerreeks
|
Forrás: http://www.tabikiana.de/
by Marion Andres
|
|
|
|
|
|
|
|
A Khoikhoi-ok voltak
az elsõ õslakosok akikkel találkoztak az
európaiak amikor elérték a Jóreménység
fok vidékét. A Khoikhoi-ok a Nagy-Tavak vidékérõl
érkeztek évszázadokkal ezelõtt együtt
a nagy szarvú bikákkal, és a vastag farkú
juhokkal. Vándorlásuk során magukkal hozták,
nem túl magas 45 cm, hegyesfülû, rettenetes
vérmérsékletû kutyáikat hátukon
taréjjal = ridge. A Khoikhoi kutya nem volt elegáns
és tetszetõs, de az európaiak hamarosan felfedezték
rendkívüli tulajdonságait. Ez a kutya bátor
és rettenthetetlen, és szikár lábaival
képes hosszú távon gyors sebességû
futásra. Rövid vastag szõre által jól
bírja az afrikai klímát, és ellenálló
a bogarakkal szemben. Képes nagyon hosszú távolságokat
megtenni élelem és víz nélkül,
és ami a leginkább lenyûgözõ benne,
hogy képes szembeszállni egy oroszlánnal
és túlélni azt. Ezért elkezdték
keresztezni ezt a kivételes bennszülött kutyát
saját, Európából behurcolt kutyáikkal,
s megszülettek az elsõ Ridgebackek... |
|
|
|
|
|
|
|
 Forrás:
http://www.kantara.com.au/
by Linda Costa: Rhodesian Ridgeback Pioneers.
|
Az 'õs'
klub: a Rodéziai Rhodesian Ridgeback Klub
A standard leírása
után pár nappal Barnes és néhány
barátja megalapította a Rhodesian Ridgeback (Lion
Dog) Klubbot W. H. Peard házában Bulawayoban. A
fajtaleírást 1924. December 29-én próbálták
meg elsõ ízben elfogadtatni a South Africa Kennel
Union-nal (röv.: SAKU, napjainkban: KUSA vagyis Kennel Union
of Southern Africa), sikertelenül. Csak 1926. Február
4-én fogadta el a SAKU a leírást és
ismerte el a fajtát mint: Rodéziai Ridgeback. Ez
volt Barnes élete álma: egy új kutyafajta
mely nevében hordozza származásának
helyét, ugyanakkor egy egyedi ismertetõjellel rendelkezik. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: http://rrcwa.tripod.com/
by The RR Club of Western Australia
|
|
|
Az
új fajta elsõ lépései...
1926. Március 16-án
Barnes nyilvántartásba vette kutyáit (6 kutya).
Ezek között volt Eskdale Dingo, aki 1915. Május
15-én született (szülei: Lion és Como).
Barnes az Eskdale nevet adta tenyészetének és
Figtree melletti farmjának. Az elsõ tenyésztõknek
köszönhetõen, ezekben az években alakultak
ki a fajta alapjai; jellemzõ tulajdonságai és
értékei melyeket a mai napig csodálunk a
Rodéziai Ridgebackben. |
|
|
|
|
|
|
Az elsõ
tenyészetek melyek ezen idõszakhoz kapcsolódnak.
Avondale - Mr T. Kedie-Law, Rodézia
Drumbuck - Mrs L. M. Dickson, a Klub alapítóinak
egyike volt
Eskdale - Mr Barnes
Khami - Mr G. Stacey
Kumalo - Miss M.J.S. Vigne
Munemi - Captain B.L. Miles, aki hosszú évekig együttmûködött
a Klubbal
Revelston - Mr D. R. Keith, Szváziföld
Rhodian - Mr A. J. Walker, vadászfalkájáról
nevezetes
Sandvelt - Captain R. R. Dendy-Rawlins
Sipolilo - Arthur "Tractor" Smith, 'nagy vadász'
Umvukwe - Miss Ainslie
Viking - Mr Vernon H. Brisley, valószínûleg
õ a legkiemelkedõbb korának tenyésztõi
közül, évekig hatással volt a fajta sorsának
alakulására. |
|
|
|
|
|
Forrás: http://www.tabikiana.de/
by Marion Andres
( Hutchinson's Dog Encyclopaedia) |
|
|
|
|
|
|
|
A
fajta elterjedése
1930 és 1949 között
a Rodéziai Ridgeback egész Dél-Afrikában
elterjedt. A Brit korona uralkodása alatt egyszerû
volt az élet: nem voltak határok, széleskörû
volt a lelkesedés, a fehérek kiváltságai:
elõjogok és jólét. Mindez a háború
érkezésével tovatûnt. Ebben a környezetben
a fajta megszilárdítása volt a cél,
és kiváló minõségû tenyészetek
létrehozása, elhivatott és tapasztalt tenyésztõk
és a fajta szerelmesei által. |
|
|
|
|
Forrás: http://www.kantara.com.au/
by Linda Costa:
Rhodesian Ridgeback Pioneers. |
|
|
Néhány
név a legfontosabb tenyészetek közül:
Drumbuck - Mrs A.M. Smithwick
Leo Kop - Miss Mabel Wellings, egyike azoknak akik a legtöbbet
tettek a mai vérvonal kialakításáért
Lions Den - Mrs D. E. Strickland, 1950-ig a Rodéziai RR
Klub bizottságában dolgozott, majd visszatért
Angliába
De Holi vagyis Esperanto - Major T. C. Hawley. A fajta népszerû
tenyésztõje és történésze
volt. Könyve:"The Rhodesian Ridgeback"
Gazeley - J. B. Bocock, aki 1947-ben kezdte a fajta tenyésztését
Inkabusi - Mrs I. Kingcome, Salisbury, Rodézia. Férje
dr. Martin Kingcome tanulmányt írt melyben javaslatokat
tett a Rodéziai Ridgeback Klubnak a Dermoid Sinus kiküszöbölésére.
Meyendell - Mrs M. Mooiman, Sandown, Transzvál. |
|
|
|
|
|
|
|
A
fajta kiforrása
Ezek az évek alapvetõen
lényegesek voltak a fajta végleges kialakulásában.
Jó néhány kennel létrehozott olyan
jellegzetességeket, amelyek a mai kutyákon is megtalálhatóak.
Leginkább irányadó az 1951-ben alapított
Mrs Phyllis McCarthy tulajdonában lévõ Glenaholm
nevû tenyészet volt, Pitermaritzburgben. Ez a kennel
a mai napig aktív, 46 év után is Loraine
Venter vagyis Mrs McCarthy lányának vezetésével,
Honeydewban (Transzvál). |
|
|
Rajtuk kívül
más tenyészetek is jelentõsen segítették
a fajtát:
Isimangamanga - Mrs J. B. S. Yeates, aki az 1950-es években
kezdte a tenyésztést
Mindemoya - Mrs F. H. A. Pritchard, Bulawayoban
Rockridge - Mrs Howard, Johannesburgban
Thornbury - Greens család, Johannesburgban
Maxwood - Mr S. Cawood, Honeydewban, Transzvál
Mpan - Mrs Mylda Arsenis, Sailburyben (ma: Harare), Rodézia
Mrs Mylda Arsenis aktív támogatója volt a
fajtának, tenyésztett és mellette a South
Africa RR Klubban tagként többféle feladatot
látott el. Kenneljében az elsõ alom 1964-ben
született meg. |
Forrás: http://www.glenaholm.com/
by Carl Venter |
|
|
|
|
|
|
Ezek az évek
nagyon nehéz évek voltak Rodéziának
következésképpen a tenyésztõknek
is. Jelentõs esemény volt, mikor 1965. November
18-án egy egyoldalú nyilatkozatban a fehér
lakosság függetlenséget követelt a Brit
koronától. Ezt követõen egy hosszú
polgárháború vette kezdetét. A háború
következtében sok tenyészet eltûnt, mások
Dél-Afrikába költöztek. A háború
1980-ban ért véget a Zimbabwei köztáraság
kihirdetésével. Ez az idõszak súlyos
csapást jelentett a Rodéziai Ridgeback fajtának
Rodéziában, és kinológiai örökségüket
csak jó néhány évvel a háború
után sikerült helyreállítani. |
|
|
|
|
|
| |
Forrás: http://www.igrr.de/
by Interessengemeinschaft
Rhodesian Ridgeback |
Ebben alapvetõ
szerepet vállalt Margaret és Sammy Wallace Harare-ból
(korábbi neve: Salisbury) Mushana nevû tenyészetükkel.
1968-ban kezdték a fajta tenyésztését
és napjainkban is ezzel foglalkoznak. Tenyészetükbõl
a világ különbözõ pontjára
exportált kutyák, számos bajnok kutyával
ajándékozták meg új tulajdonosaikat.
Wallace-ék aktív tenyészõi munkájuk
mellett sokat tettek a fajta tradíciójának
és kultúrájának megõrzéséért,
mint az 'õs klub' elnöke és titkára.
Sammy Wallace a fajta nemzetközi bírója. |
|
|
|
|
|
|
|
Végül,
még egy tenyészetet szükséges kiemelnünk,
mégpedig a Shangara nevût. Tulajdonosa a Megginson
házaspár. A pár az 1970-es évek közepén
látogatott el Dél-Afrikába egy rövid
nyaralás erejéig. Ma Verwoerdburgban (Transzvál)
élnek és Rodéziai Ridgebacket tenyésztenek.
Kenneljük legeredményesebb kutyája vitathatatlanul
"Paco" - Shangara Checheni Ridgeback aki az év
Ridgebackje volt az alábbi években: 1980, 81,82,83,84,85,
és 105 alkalommal BOB gyõztes, s talán az
eddig legtökéletesebb Rodéziai Ridgeback. |
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: http://www.rhodesian-ridgeback.sk/
by Slovak Ridgeback Club |
|
|
|
|
|
|
|
A 2. Világháború
után kerültek bemutatásra az elsõ Ridgebackek
Európában és Észak-Amerikában.
Az 1960-as években elérték Ausztráliát
és Új-Zélandot. A nemzetközi szintû
tenyésztés elkezdõdött, de a Rodéziai
Ridgeback néhol még mindig egy furcsa, egzotikus fajtának
számít. |
|
|
|
|
|
|
|
(c)
A fenti szöveg Sandra Piscedda,
Murenga Rodéziai Ridgeback kennel hozzájárulásával
került publikálásra.
Fordította: Kertész
Melinda 'Ezen
a ponton felmerül a kérdés: honnan jött
a ridge?' és
'Khoikhoi kutya vagyis Hottentotta kutya' részek
kennelünk által lettek kiegészítve.
FONTOS! A fenti képek és írások
oldalunkon tudományos ismeretterjesztõ céllal
kerültek publikálásra,
honlapunkon való megjelenésük haszonszerzést
nem szolgál. |
|
| |
|
|
|
|
 |
