SZELEKCIÓ, AVAGY TENYÉSZKIVÁLASZTÁS ÉS ANNAK SZEMPONTJAI (küllemi és egészségügyi)

Tenyészkiválasztás (szelekció): a kutyatenyésztés alapját képezi, mely a tenyésztésre szánt egyedek kiválasztását jelenti, s ami lassú folyamat, és több generáción keresztül hoz maradandó változást az állományban. A tenyésztõ számára a szelekcióhoz elengedhetetlen az adott kutyafajta fajtastandardjének-, és saját állományának (tenyészkutyáinak) alapos ismerete azoknak külsõ és belsõ, jó és rossz tulajdonságai. A szelekció célja a fajta standardjéhez leginkább közelítõ egyed tenyésztése, ami bonyolult tervezési feladat mely során a tenyésztõ megpróbál tervezni a jövõre, hogy milyen mértékben várható a szülõpár jó tulajdonságainak megjelenése az utódokban.
A tervezéshez két tényezõt kell figyelembe vennünk, vagyis az értékelt kutya:
• fenotípusát,
• genotípusát.

Genotípus: az öröklött tulajdonságok összessége, melynek egy része nem látható az egyeden, vagyis lappangó (látens) formában van jelen az állatban, és csupán annak utódaiban, egy késõbbi generációban jelentkezik.
Fenotípus: az egyed megjelenési formája, melyre jelentõs hatással van a genotípus és a környezet (etetés, tartási körülmények, mozgás stb.).
A tenyésztésre alkalmas egyedek kiválasztása többféle módon történhet. A legjobb, ha ismerjük az egyed genotípusát, és vannak genetikai ismereteink az állatról és annak felmenõirõl. Ha nem rendelkezünk ilyen irányú ismeretekkel, akkor az egyed fenotípusából indulhatunk ki. Egy kiváló fenotípusú kutya rendszerint kiváló genotípust takar, de ebben az esetben is számolnunk kell azzal, hogy örökíthet hibákat, rendellenességeket is!

További küllemi szempontok a tenyészkiválasztáshoz:
- határozott ivari jelleg (kanos megjelenésû kan, szukás megjelenésû szuka)
- arányos, homogén felépítés, a fajtastandardhoz legjobban közelítõ megjelenés,
- temperamentum, karakter (fajtastandardban leírtakkal megegyezõ),
- egészségi állapot,
- fejlettség, méret (korához képest)
A tenyésztésre szánt egyed kiválasztásánál, érdemes még annak származását is megvizsgálni legyen szó kölyökkutya vásárlásról vagy szuka fedeztetésekor a kan származásáról. Az elõdök, és oldalági rokonok célirányos vizsgálatával sok értékes információhoz juthatunk, melyek ismeretében nagyobb biztonsággal tudunk döntést hozni. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy az utódok tulajdonságaira elsõsorban a szülõk és a nagyszülõk gyakorolnak hatást. Nagy segítségünkre lehet még az utódellenõrzés, vagyis a kiszemelt tenyészállat utódainak vizsgálata (egészség, küllem, temperamentum). Bárhogy is választunk, tudnunk kell, hogy hiába egy gyõztes szülõktõl származó, kitunõ pedigrével rendelkezo kan kutya, aki a kiállítások sztárja és sikert sikerre halmoz, ha a kölykeire nem örökíti át kiváló tulajdonságait, mert akkor a kutya, mint tenyészegyed mit sem ér. Ugyanez igaz visszafelé is, miszerint a kevésbé ismert de kiváló fenotípusú kan kutyák között is találhatunk olyat, akinek szép, egészséges utódai lesznek, vagyis kiválóan örökít!

Egészségügyi szempontok:
• Általános egészségi állapot (egészséges nem beteg állat, fogazat és harapás, mozgás, viselkedés),
• Kifejlett, felnõtt állat esetén fajtaspecifikus egészségügyi szûrések megléte, Rodéziai Ridgeback esetén:
Könyök, csípõ és váll ízületi diszplázia szûrés ld. Diszplázia
Továbbiakban ajánlott: pajzsmirigy mûködés TSH, szem szûrés PRA, Doppler teszt stb.

AZ IVAR- ÉS TENYÉSZÉRETTSÉGRÕL

Ivarérettség: amikor a fiatal egyed képes utódok létrehozására. A kan kutya heréiben elkezdõdik az ondósejtek (spermiumok), a szuka kutya petefészkeiben a petesejtek termelése. Vagyis azt a kutyát nevezzünk ivarérettnek, amely eljutott fejlõdésének azon szakaszába, amikor már életképes ivarsejteket termel és szaporodásra képes.
Az ivarérettség idõpontja több tényezõtõl függ:
- egyénis sajátosságoktól – mit örökölt a szülõktõl,
- tartási és táplálási körülményektõl,
- adott kutyafajta testméretétõl: nagytestûek rendszerint késõbb válnak ivaréretté, a kistestûekkel szemben. Általánosságban elmondható, hogy a szukák 9-10 hónapos korban, míg a kanok 10-15 hónaposa korban válnak ivaréretté. Ugyanakkor az ivarérettség nem egyenlõ a tenyészérettséggel, vagyis egy ivarérett egyedet még nem ajánlott tenyésztésbe vonni, mivel testileg még nem kellõképpen fejlett, így egy fiatal szuka kutya szervezet számára megterhelõ az alom kihordása, felnevelése, kölykei, pedig gyengébbek lesznek, mint egy kifejlett ivar és tenyészérett kutyáé.
Tenyészérettség: ha a kutya elérte végsõ testtömegének ¾ részét. Célszerûígy megítélni a tenyészérettséget, mint kor alapján. Ez szukák esetében általában legkorábban a 3. tüzelés, kanoknál, pedig a 18-24 hónapos kor. Ebben eltérések lehetnek a különbözõ testméretû kutyafajtáknál, vagyis egy nagytestû kutya (kb. 35 kg felett) tenyészéretté válása a fent említetthez képest kitolódhat (szuka: 4. tüzelés, kan: 2,5 éves kor). A túl késõi tenyészbe vonás sem helyes, vagyis a kb. 5 éves kor feletti.

TENYÉSZTÉSI MÓDSZEREK A FAJTATISZTA TENYÉSZTÉSBEN: ROKON-, BEL- ÉS VONALTENYÉSZTÉS, VÉRFRISSÍTÉS

Fajtatiszta tenyésztésnek nevezzük az azonos fajta egyedei párosítását, aminek célja: egészséges utódok nyerése, és az adott állomány minõségének javítása.

ROKONTENYÉSZTÉS, angolul INBREEDING:
amikor származásilag egymáshoz közel álló (rokon) egyedeket párosítunk. (Közös õsök találhatóak a két kutya pedigréjében.)
A rokontenyésztés alkalmazásának célja, hogy az állomány minél egyöntetûbb legyen, és a pozitív tulajdonságokat rögzítsük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pozitív mellett várhatóan a negatív tulajdonságok (pl. örökletes betegségek) is felerõsödhetnek. Fontos a feltételes mód, mert biztosra sohasem vehetjük, hogy mely tulajdonságok (jó vagy rossz) fognak öröklõdni és megjelenni az utódokban. A rokontenyésztés kétélû ’fegyver’, ezért nem mindegy hogy milyen fokú rokoni viszonyban álló egyedeket párosítunk.

• Szoros rokontenyésztésnek nevezzük: a szülõk és utódaik, vagy testvérek egymás közötti párosítását.
  Például: alomtestvérek között, apakutya - szuka kölyke, anyakutya - kan kölyke, féltestvérek közötti párosítás.
  
  

  	1. sor - Szülõk	2. sor - Nagyszülõk	3. sor - Dédszülõk	4. sor - Ükszülõk
  Kölyök	Rex	Tádé	Dante	Cézár
  				Zazi
  			Suzy	Brúnó
  				Tücsi
  		Lili	Frici	Boldi
  				Lexi
  			Linda	Beni
  				Lady
  	Gréti	Rex	Tádé	Dante
  				Suzy
  			Lili	Frici
  				Linda
  		Amazon	Pletyka	Samu
  				Zuzu
  			Liza	Bodza
  				Lulu

  Szoros rokontenyésztés: apa - lánya párosítás

  
  
  

  	1. sor - Szülõk	2. sor - Nagyszülõk	3. sor - Dédszülõk	4. sor - Ükszülõk
  Kölyök	Beni	Rex	Tádé	Dante
  				Suzy
  			Lili	Frici
  				Linda
  		Sába	Ajax	Rocky
  				Szufi
  			Fifi	Amigo
  				Pamacs
  	Gréti	Rex	Tádé	Dante
  				Suzy
  			Lili	Frici
  				Linda
  		Amazon	Pletyka	Samu
  				Zuzu
  			Liza	Bodza
  				Lulu

  Szoros rokontenyésztés: féltestvérek párosítása

  
  
  
• Lazább rokontenyésztésnek nevezzük: amikor a halmozott õs az 1. és a 3. (apa/anya, dédszülõk), vagy a 2. és a 3. (nagyszülõk, ükszülõk) vagy a 3. és a 4. (ük-, dédszülõk) õsi sorban fordul elõ.

  	1. sor - Szülõk	2. sor - Nagyszülõk	3. sor - Dédszülõk	4. sor - Ükszülõk
  Kölyök	Rex	Tádé	Dante	Cézár
  				Zazi
  			Suzy	Brúnó
  				Tücsi
  		Lili	Frici	Boldi
  				Lexi
  			Linda	Beni
  				Lady
  	Gréti	Guru	Rex	Tádé
  				Lili
  			Cuki	Brutus
  				Lara
  		Amazon	Pletyka	Samu
  				Zuzu
  			Liza	Bodza
  				Lulu

  Lazább rokontenyésztés: anya - dédszülõvel (nagyapa - unoka), de ez egyben vonaltenyésztés is a REX nevû kanra.

  
  

VONALTENYÉSZTÉS (vérvonaltenyésztés), angolul LINEBREEDING:
lényegében lazább rokontenyésztést jelent, melyet általában egy kimagasló egyedre (általában kanra) alapoznak. A törekvés lényege, hogy a vonalalapító õs kiemelkedõ tulajdonságai minél fokozottabban kerüljenek az utódokba, vagyis a kiváló õs tulajdonságainak megerõsítése, rögzítése az utódokban. Vagyis a kiemelkedõ õs lehetõleg többször, és leginkább a 3. és 4. generáción belül jelenjen meg.
A 4. generáció feletti õsöknek, relatíve alacsony a genetikai hatásuk az utódokra.

VÉRFRISSÍTÉS (vérújítás), angolul OUTCROSSING:
a tenyésztésbe olyan fajtatiszta, idegen vérvonalú egyed bevitele, amely a javítandó egyedekkel nincs rokonságban.
Indokolt lehet:
- ha az állományon az életerõ csökkenését, az egészségi állapot leromlását észleljük, és adott fajta génállomány még szûkös, mert kevés példány él az országban a kutyafajtából.
Fontos:
- hogy a vérfrissítés céljából használt kan, hasonló típusú legyen, mint a saját tenyészszukánk és lehetõleg rokontenyésztett, hogy a benne rögzített jó tuljadonságokat hatásosan tudja átadni az utódoknak.
Vérfrissítés során számolnunk kell azzal:
- ha a kiszemelt kan nem eléggé rokontenyészett, akkor az akár leronthatja a meglévõ állományunk minõségét és esetlegesen a hazai állományban még nem jelenlévõ betegséget hurcol be,
- hogy az alom nem lesz kiegyensúlyozott, sok lesz az eltérés kölyök és kölykök között. Ilyenkor továbbtenyésztés céljából az alomból azt a kölyköt válasszuk amely a legközelebb áll, az általunk korábban tenyésztett kutyához. Majd lehetõleg ezt a kutyát vonjuk tenyésztésbe, egy a saját tenyészetünkbõl származó kutyával.

A vérfrissítés az egyik leggyakrabban alkalmazott tenyésztési módszer a kutyatenyésztõk körében. Ugyanakkor ez az egyik legbizonytalanabb eredményt hozó módszer is egyben.