|
A Rodéziai
Ridgeback színezete
A Rodéziai Ridgebackre gondolva, szemünk
elott rögtön egy barna kutya képe jelenik meg.
De vajon tudjuk, e hogy a barna milyen barna?
Egyáltalán barna, e a barna?
A ridgeback nemcsak jellemében, hanem
szorzetének színében is sokrétu, története,
pedig igazán izgalmasan indul.
1922-ben az elso fajtastandard meghatározásakor
a fajta rajongói, még így írták
le színét:
„Tarka, világosbarna (sárgásbarna),
fekete, ezek a színek önmagukban vagy fehérrel
keverve.”
Tarka? Meglepo, hiszen hol láthatunk ma tarka Ridgebacket?
A tarka, mára megszelídült, és kutyáink
egyöntetuen egy színuek, elvétve találunk
rajtuk fehér foltokat.
De vegyük csak szépen sorjában az említett
színeket!
Fekete
A fekete színt szinte már alig vesszük észre,
hiszen ez adja a kutyák maszkját az arcorri részen.
A fajtaleírás megítélése szerint
a maszk megengedett. Ez a színezet, megjelenhet lehelet
finoman az orr körül, de akár eroteljesebben
is, pl. egészen a szemekig húzódva. Különösen
impresszív tud lenni, ha a maszk színével
egyezoek, vagy kissé sötétebb tónusúak
a fülek. A maszk annak mértékétol és
formájától függoen keményítheti
egy kutya arcvonásait, ugyanakkor a maszk nélküliség
teret adhat a kutya mimikájának érvényesüléséhez.
Így a maszkos pofa ugyan mélyebb benyomást
kelt, és tekintélyt parancsolóbb, de ’elnyeli’
a kutya mimikáját. Legyen a kutya maszkos, vagy
maszk nélküli, fo az arcorr, szemek és lehetoség
szerint a fülek színének harmóniája.
Szembetunobb a fekete szín, ha a barnával keveredve-szórva,
a fejen, és a nyakon vagy az egész testen jelenik
meg, akár úgy hogy kirajzolódik, amely nem
ritka. Ez a megjelenési forma kifejezetten nem kívánatos
a Ridgeback esetén. Elenyészo esetben, pedig foltként
jelenhet meg, vagyis a tarka szín visszaüthet, amely
tenyésztésbol kizáró hiba.
(Kevésbé köztudott, de a fekete
sokszor jelen van a kívülrol mélyvörösnek
látszó kutyákban, ahol a vörös
szor közé keveredve mélyíti a kutya
színét.)
Fehér
Eme szín megítélése, és jelenléte
a ridgebackekben kontinensenként, de még országonként
is változó. Az Amerikai Egyesült Államok
ridgeback populációjában határozottan
jelen van a fehér. Ott nem elvétve, hanem minden
kutyán találunk fehér rajzolatot, gyakori
a fehér mancs (fukaromig), és az egészen
az alsó állkapocscsontig húzódó
fehér rajzolat. Ebben szerepet játszik az, hogy
náluk az amerikai RR klub által meghatározott
fontossági sorrendben a szorzet, és színezet
az utolsó elotti helyre szorul, ezzel is mutatva azt, hogy
számokban kifejezve az o meglátásukban, mindössze
5%-ban lényeges a szorzet, a kutya megítélése
során. (Itt kell megemlíteni, hogy az amerikai tenyésztok
a korábban említett fekete színezetet is
jobban tolerálják, így van olyan amerikai
champion RR, akinek az egész testfelületén
található fekete szorzet.)
Az öreg kontinensen szinte homlokegyenest
más a fehér megítélése; az
északi országokban szinte alig látunk fehér
foltokat a kutyákon, nyugat Európában már
vegyesebb a kép, s a körülöttünk található
országokban, pedig moderáltan, de jelen van a fehér,
leginkább a mellkason.
A fehér szín megítélése is
változatos, kimondhatjuk, hogy ízlés dolga,
de bármennyi fehér rajzolat is legyen egy kutyán,
soha nem szabad elfelejtenünk, 2 fontos dolgot:
- hogy a kutya összbenyomása a lényeges, nem
a fehér szín aránya,
- s azt, hogy a fehér a fajta szerves része, nem
szabad tabuként kezelnünk, félnünk tole
és kiszorítanunk a tenyésztésbol.
Ez a szín teszi még egyedibbé a fajta egyedeit.
A halvány búzaszíntol
a vörösig
Így írja a napjainkban használatos fajtaleírás.
De mit látunk ma a kutyakiállításokon?
Ha alaposan körbenézünk az európai ringekben,
azt látjuk, hogy a búzaszín - nevezzük
búzasárgának, már szinte teljesen
kiszorult, s csak pár egyed képviseli ezt a tónust.
Napjainkban két szín az uralkodó; a barna,
és a mélyvörös, s egyre népszerubb
a már szinte mahagóni jellegu sötétvörös
(Ír szetter vörös). A világosabb árnyalatok
megjelenésének ritkulásával, sajnos
szukül a korábban igen gazdag színpaletta,
és a divat a vörös, és mélyvörös
irányba tolja el a kutyák színét.
Divatirányzatok ide, vagy oda, nem hagyhatjuk eltunni a
fajta egyedi színeit, mint a búzasárga, mert
akkor jóval szegényebb lesz a Rodéziai ridgeback.
Ami a mélyvörös színt illeti, a standard
világosan fogalmaz: „halvány búzasárgától
a (búza)vörösig”, vagyis nem mély
vagy mahagóni vörösig. Bár lenyugözo
egy pompás mélyvörös színezetu
egyed, de ne feledjük: a szín még nem minden,
s az összbenyomáson kell, hogy legyen a végso
hangsúly!
Livernose avagy májszínu
(barna) orr
Utolsó sorban említem, de nem kevésbé
érdekes a Ridgeback eme színváltozata, amikor
a májbarna az orrtükör színe, ami borostyánsárga
szemszínnel párosul, ahogy azt a fajtaleírásban
olvashatjuk. Ugyanakkor, ha megfigyelünk egy jó kondícióban
lévo, ápolt szorzetu barna orrú kutyát,
rájövünk, hogy a barnán pigmentált
orr bizony, nem jár egyedül. A livernose kutyák
szorének színezete, csillogóbb, élénkebb,
élo vörös, s ha a kutya személyiségét
is megvizsgáljuk, ott is eltéréseket találhatunk.
Livernose RR tartók vallják, hogy barna orrú
kutyáik érzékenyebbek, és karakterükben
eltérés észlelheto fekete orrú társaikhoz
képest.
Sajnos még kevésbé népszeru, és
gyakori ez a színváltozat, pedig ez is a fajta szerves
része, szintén kár lenne a divat oltárán
feláldozni. Szerencsére, egyre több tenyészto
tuzi ki tenyészcélul eme színkombináció
megtartását, s törekszik arra, hogy párosításai
által erosítse jelenlétét a fajtában.
Kertész Melinda, Bulawayo Baobab Rodéziai
Ridgeback Kennel, 2008
© A cikk bármely részét tilos felhasználni,
publikálni a szerzo írásos hozzájárulása
nélkül!
|
|
