Az elsõ fajtaleírás 1922-bõl, vagyis az eredeti standardleírás
A leírást Francis Richard Barnes készítette 1922-ben, a dél-afrikai Kennel Szövetség (South African Kennel Union) (napjainkban: Dél-Afrika Kennel Szövetsége) 1926-ban fogadta el.

Ez a fajtaleírás, sok olyan érdekes elemet tartalmaz, amely lényegesen eltér a mai fajtaleírástól. Ezeket aláhúzással emeletük ki.

A RODÉZIAI RIDGEBACK (VAGYIS OROSZLÁNKUTYA) LEÍRÁSA.
A fajta jellegzetessége a kutya hátán található ridge; melynek vonalában a szõr ellentétes irányban nõ a szõrzet többi részéhez képest. Ez a ridge a fajta védjegye, mely széles a vállak mögött, és elkeskenyedik a faroktõ irányába. Jól körülhatárolhatónak kell lennie, és rögtön a vállak mögül kell kiindulnia, majd folytatódnia egészen a csípõig vagy azon túl. Formájában hasonlónak kell lennie egy hegedûhöz a húrjaival, a farok irányába mutatva. A jól meghatározható ridge nélküli kutya nem sorolható a fajta egyedei közé.

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉSÉBEN, a Ridgebacknek egy erõs, izmos, aktív, szimmetrikus körvonalakkal rendelkezõ, és jókora sebességre képes kutya képét kell mutatnia.

A FEJNEK, megfelelõen hosszúnak kell lennie egyenes koponyával, és inkább szélesnek a fülek között, mely rész ránctalan. A stop meghatározható kell hogy legyen, nem pedig egy orttól a nyakszirtig húzódó egyenes vonalúnak ahogy az a bullterrierek esetében kívánatos.

A SZEMEK, mérsékelten távol ülõek, kerekek, fényesek, szikrázóak, intelligenciát sugárzóak, színük harmonizál a szõrzet színével.

A FÜLEK, nem túl magasan tûzöttek, közepes méretûek. Formáját illetõen; a fültõnél széles, fokozatosan elkeskenyedik és lekerekített pontban végzõdik. A fejre simulónak kell lenniük.

AZ ORRNAK, feketének kell lennie, de lehet világosabb színû is, ha a szín összhangban van a kutya színével. A foltos orr hiba, de nem kizáró ok.

NYAK, ÉS A VÁLLAK, korrekt hosszúságú, erõs és teljesen ránctalan. Vállak: lejtõsek, tiszták és jól izmoltak, gyorsaság benyomását keltik.

TEST, HÁT, MELLKAS ÉS CSÍPÕ. A mellkas nem túl széles, de nagyon mély és öblös, a bordák mérsékelten íveltek, és sohasem hordós ívûek (mely szükséges nagy sebesség esetén); a hát erõteljes; csípõk erõsek, izmoltak és enyhén íveltek.

VÉGTAGOK ÉS MANCSOK. A mellsõ lábaknak tökéletesen egyenes vonalúnak kell lenniük, erõsnek, és nehéz csontozatúnak, a könyökök pedig szorosan a test mellett. Mellsõ lábak gömbölydedek, egyöntetûek jól ívelt mancsokkal. A talppárnák gömbölyûek, erõsek, és rugalmasak, az ujjak és a párnák közötti részt szõr borítja. A hátsó lábak szárazak, jól meghatározhatóak, a csánkok alul helyezkednek el.

A FAROK, nem túl erõsteljes; erõs a tûzésénél, de fokozatosan elvékonyodik, egyöntetû. Nem alultûzött, enyhén görbített, de sohasem kunkorodó. A rövid farok hiba, de nem kizáró ok.

A SZÕRZET, rövid, kemény, sûrû és kitûnõ minõségû; sima és fényes benyomást kelt, sohasem bolyhos vagy selymes.

SZÍN. Tarka, világosbarna (sárgásbarna), fekete, ezek a színek önmagukban, vagy keverve fehérrel.

MÉRET. 71 centiméterig.

SÚLY. 36,5 kilogrammig.

VÁLTOZÁSOK
1931 - a méret változott a maximális 71 centiméterrõl, a kanoknál 63-69, a szukáknál 61-66 centiméterre.
1936 - a szín meghatározás változott; a sárgásbarna vagyis búzaszín lett az ideális, a sötét szín 'csak' megegedett lett. (Az 1940-es években pedig elfogadták a napjainkban használatos szín leírást. Ld. Standard)

Szöveg forrása: Glenaholm Rhodesian Ridgeback Kennel. Publikálva Mr Carl Venter hozzájárulásával.
Fordította: Kertész Melinda. (C) Minden jog fenntartva!
Képek forrása: Interessengemeinschaft (Interest association) Rhodesian Ridgeback,Germany. Publikálva Mrs Kathrin Meier hozzájárulásával.
Megjegyzés: a fenti képek és írások oldalunkon tudományos ismeretterjesztõ céllal kerültek publikálásra,
honlapunkon való megjelenésük haszonszerzést nem szolgál.