Szerzõ: Laurie Venter, Glenaholm Rodéziai Ridgeback tenyészet. Publikálva Mr Carl Venter szívélyes hozzájárulásával.

A tenyésztés kulcsfigurái az emberek. Az õ egojuk nélkül nem lennének kutyakiállítások. Réges rég Paul barátunk így fogalmazta meg a kutyakiállítások mibenlétét: “Kutyák bemutatása bírók elõtt, akik értékelik a kutyákat azok egyéni kvalitásuk szerint.”

Az emberek SZERETNEK fontosak lenni. Szeretik ha méltányolják õket. Az egojuk óriási. Ezért nagy a veszélye annak, hogy a számunkra oly kedves fajta a divat áldozatául esik. Az irányzatokat az erõsebb egyéniségek alakítják, és ez kifejezõdik a bírók és kollégáik, barátaik által... s végül mindenki alkalmazkodik az uralkodó csoporthoz.

Az emberek SZERETNEK változtatni a fajtaleírás hangsúlyosságán, és ez az ami ahhoz vezet, amit én divatnak nevezek. Ez befolyásossá teszi õket és cirógatja az egojukat.

Új irányzatot a fajtán belül elõidézheti egy új törekvés ami, a tökéletes példány létrehozására irányul, vagy a közvetlen változások formálják majd át a fajtaleírást abban, hogy mi az a alapvetõ és mi a kívánatos kritérium. Sajnálatos módon a változtatásra irányuló törekvéseiket a fajtára vonatkozó elõtanulmányok nélkül teszik, anélkül, hogy megismernék a fajta történetét, vagy legalább alaposan megvizsgálnák, hogy helyes-e az elképzelésük vagy sem. Általában az emberek azt támogatják ami nekik tetszik, vagyis saját kutyáikat részesítik elõnyben.

Az emberek újra és újra megpróbálják megváltoztatni a standard leírást. S néha sikerrel járnak. Nézzük a FEHÉR SZÍN kérdését.

Vegyük példának édesanyámat. Õ 'egyszínû' kutyákat akart, és vízbe fojtotta a lábukon fehér 'zoknival' született kiskutyákat. Mikor megemlítettem kiskutyáimat a Bocock családnak, eljött Jack Bocock és céltudatosan kiválasztotta magának azt a kiskutyá,t melynek mellsõ lábai fehérek voltak.
S ezt számtalanszor megtette, míg végül megkérdeztem tõle, hogy miért mindig így választ?
“Ez benne van a fajtában” - mondta.
“Mi van a fajtában?” - kérdeztem.
“A fehér.” - válaszolta s közben úgy nézett rám mintha bolond lennék.
“Kedveled a fehéret?” - kérdeztem.
“Benne van a fajtában.” - ismételte.
“Persze” - mondtam. “De Te kedveled a fehéret?”
“Szembetûnõ.”
“Hogyhogy?”
Erre mosolyogva felnézett rám. Talán mert butaságom és kitartó faggatózásom mulattatta.
“Feltûnõ amikor a kutya befut a ringbe. A pompás vörös szín a megvillanó fehér lábakkal nagyon mutatós.” Majd egy pillanatra eltöprengett. “Az még jobb, ha a fehér egységes. Ha egyenlõtlen akkor úgy tûnhet, hogy szabálytalan a kutya járása.”

Eszembe jutott, hogy õ korábban bíró volt, s egész Rodézia és Dél-Afrika területén bírált kutyákat és beutazta az egész vidéket.
“Akkor hogy is van ez?” Kérdeztem, megkockáztatva, hogy majd megmosolyogja csacska kérdésemet.
“Szóval, két fehér láb jobb, mint egy fehér láb,” mondta.
“Egy fehér lábbal a kutya sántának tûnhet.” Majd a távolba tekintett.
“S miért döntöttek régen úgy, hogy nem tenyésztik a 'fehéret'? Mert túl bonyolult volt.”
Elgondolkoztam azon amit mondott. Egyvalami nem hagyott nyugodni.
“Azt mondtad, hogy ez benne van a fajtában.” Kanyarodtam vissza beszélgetésünk elejére.
“Igen.”
“Mit értesz az alatt, hogy benne van a fajtában?”
Szúrós tekintettel nézett rám világoskék szemével. Egyszerre komoly lett. Hetvenes éveiben járhatott éppen. Szerettte ezeket a kutyákat és régóta voltak Ridgebackjei. Jól ismerte, és tisztelte a fajtát.
“Soha nem szabad megszabadulni a fehértõl.” Rámbámult és nyugtalanul próbált megmagyarázni nekem valami nagyon fontosat.
“Miért nem?”
“Mert a legjobb kutyák mindegyikén van fehér.”
“Legjobb…hogyan?” Kérdeztem.
“Figyeld meg.” - mondta. “Amelyiken fehér van, az független. Egy gondolkodó. Ezt láttam újra meg újra.”

Aha. Tehát a fehér hozzátartozik a karakterhez. Jó karakterhez. Kiváló karakterhez. Valóban.


Tom Hawleyvel ugyanerrõl a témáról vitatkoztunk, amíg nálunk maradt. Éppen egy szimpóziumot tartottak Pretoriában. Õt nem hívták meg és a többi dél-afrikai tenyésztõt sem, akik pedig igazán sokat tettek a fajtáért, õ külföldön is reklámozta a kutyáit úgy mint bárki más. A tényen, hogy nem hívták meg, sem õt, sem kedves feleségét Blackiet a szimpóziumra, mindeketten csak nevetni tudtak. Felvettem velük a kapcsolatot és elintéztem részvételüket.

Mialatt körbejártuk a farmot és megnéztük a kutyákat Tom is kijelentette, hogy a fehér színt nem lehet elválasztani a fajtától.
“Ez a fajta része.” - szinte visszhangozta Jack Bocockal folytatott beszélgetésemet. Elmeséltem neki, hogy édesanyám vízbe folytotta a fehér 'zoknis' kölyköket. Arcán ellenszenv tükrözõdött.
“Kár,” - mondta. “Sok jó kutya lehetett közöttük.”

Karját félig felemelve csattintott egyet. “Kim of Houndscroftnak volt fehér a mellsõ lábán!”
Megdöbbentem. Ez a kutya sokszor szerepelt a pedigréken. S ez megmutatta mily kevéssé ismertem.
“Nem domináns,” - mondta Tom. “A fehér nem domináns.”
Rámnézett a vállát felemelve, és várta, hogy merek-e ellentmondani neki.
“Õ egy nagyon jó fedezõkan volt,” - mondta. “Egy kiváló fedezõkan.”
“Sok kölyök származik tõle?”
“Õ egy nagyszerû kutya volt. Magas. Erõs karakterû. Jól izmolt.”

Elgondolkodtam azon a sok információn amit kaptam. “Nagyon sok jó kutyán volt fehér színezet. Kim of Houndscroft…..” És még számtalan nevet sorolt fel nekem. Nyíltan rám nézett. “Soha ne akarj megszabadulni a fehér színtõl. Ez együtt jár az egészséges temperamentummal.”
Hát itt volt nekem két igazán nagy tenyésztõ, aki könyörgött, hogy ne rekesszem ki a fehér színezetet. A harmadik nagy tenyésztõ aki segített megváltoztatni az elgondolásomat Bill Howard volt, a Rockridge kennel tulajdonosa. Õ is megerõsítette, hogy a fajtának meg kell õriznie a fehér színt.

És mit tehetünk mi az évek múlásával? Vannak irányzatok amik jönnek, mennek. Ezeket mindig az aktuális nézõpontok befolyásolják.

A Ridgeback fajta még fiatal a merev szemléletmódhoz. Gondoljunk csak a Salukira, vagy az Afgán agárra, melyek már majdnem 2000 éve léteznek. Napjainkban Európában egy kutya mellõzve van, ha a lábujjai nem egyszínûek. Micsoda furcsa dolog korlátozni valakinek a tenyészállományát egy ilyen nevetséges 'hiba' miatt. Ez bizonyosan csak trend, divatirányzat melyben a szándékos szelekció a 'hiba' alacsonyabb számú megjelenéséért folyik, csakhogy a késõbbiekben ez negatív tulajdonságokat hoz majd felszínre.
Amikor egy kutyát kizárnak a tenyésztésbõl, megint leszûkül a fajta génállománya. S mi pedig istent játszunk, amikor megváltoztatjuk a fajtát a szelekció által, és az elõre meghatározott párosítások által.

Fordítás: Bulawayo Baobab Rodéziai Ridgeback kennel, Kertész Melinda