Elöljáróban annyit, hogy egy ridgeback mellett legyen a háztartásban BETADIN sebfertõtlenítõ. :o)

Állatorvosnál

Elsõdleges dolog a megfelelõ állatorvos kiválasztása. Persze ez nem oly egyszerû feladat! Érdemes több rendelõt felkeresni mielõtt döntenénk. Számunkra több szempontból is fontos, hogy állandóan ugyanahhoz az állatorvoshoz menjünk. Így, az állatorvos folyamatában látja kutyáink fejlõdését, s ezáltal a számukra legmegfelelõbb kezelést tudja ajánlani, és nekünk sem kell újra kezdeni az egyes kutyák kórtörténetének elmesélését. Létfontosságú, hogy az állatorvos bármikor elérhetõ legyen, a feltett kérdéseinkre kielégítõen válaszoljon, ha lehet több kezelési módot ajánljon és ne egyedül döntsön hanem velünk 'karöltve'. Kutyáink szeretik(!) az állatorvosunkat, önszántukból sõt szívesen* mennek be a rendelõbe. (*Számunkra a farok csóválása egyértelmûen ezt jelzi! :) Példa erre ivartalanított szuka kutyánk, aki a hosszú, kutyátpróbáló operáció után is békésen ment be és üldögélt a rendelõben a dokibácsinál.

Betegségek:
A születési rendellenességeken kívül (dermoid sinus, ridgehiba, francia láb) kifejezett fajtabetegségrõl nem tudunk. A tenyészteni kívánt szukákak 18 hónapos koruk után diszpláziára szûrni kell.
Ritkán megjelenhet a nyitottabb szemmel rendelkezõ ricsiknél a harmadik szemhéj le- vagy befordulása. Ilyen esetben forduljunk állatorvoshoz. (ismetetõ jelek: erõsen csipásodik az ebünk, nem egyforma ránézésre a két szemkörnyék) Általában csak a játék hevében történik ilyen és magától pár nap alatt visszetér eredeti pozíciójába, csak súlyos esetben kellhet mûteni (ritka).
A ricsitulajdonos fõleg külsõ sérülésekkel kilincsel az állatorvosnál...nemegyszer láttuk Angot egy kifejlett kökénybokron élvezettel átrohanni minden különösebb sérülés nélkül.....csak a bokor nem bírta ki a nyarat. Persze az ehhez hasonló bohémságok csak kölyökkorban jellemzõek, egy érett ricsi sokkak fifikásabb annál hogy ilyen balgaságot tegyen.
Kedvencünket minden egyes séta után vizsgáljuk át, hogy nem szedett-e össze bogáncsot, tüskés bokordarabot, mert nem biztos hogy kutyánk jelezni fogja hogy pl. beleállt egy tövis a hátsómba. Ennek egyik oka hogy igen nagy a ridgeback fájdalomküszöbe.

Álvemhesség:
Elõfordulhat hogy a tüzelés után a nem megtermékenyített szuka a kölykök születésének idejére (6-8 hét) elkezd tejet termelni, emlõi megduzzadnak, begyûjt magának pár porontynak megfelelõ tárgyat a vackába (anyáskodik velük), megváltozik a kutya hangulata (bújik, mint egy macsek), rendkívûli étvágya lesz. A felsoroltak közül nem feltétlenül kell az összesnek teljesülnie, és a kutya korosodásával változhat is a tünetek intenzitása. A sok álvemhesség késõbbiekben okozhat méhgyulladást is, ezért érdemes ilyen eseten elöbb-utóbb kutyánkat ivartalanítani.
Az álvemhesség nem betegség! Genetikailag kódolt biológiai változásról van szó, a falka fenmaradása is múlhat rajt. A farkasfalkában ha megszületnek a kölykök, a többi szuka is elkezdi termelni a tejet, így a kölyköknek nagyobb az esélye a túlélésre, abban az esetben ha az anya esetleg elhullik.
Elllenszer: ...hm...kemény dió...forduljunk állatorvoshoz... DE: megpróbálhatjuk természetes úton is, hátha mûködik. Vegyük el a begyûjtött tárgyaka, bánjunk a kutyáva "mostohán" (ez a legnehezebb... :-( ), visszafogott táplálék (tészta, rizs, GrétiMix), sok-sok mozgás. A lényeg: ki kell zökkenteni a kutyát, ne érezze úgy: de jó lenne ide kicsiricsiket szülni.... :-)

Oltások, gyógyszerek beadása

A kötelezõ oltások beadása nem jelent problémát kutyáinknál. A bõr alá adott injekciót általában meg sem érzik, mindössze a combizomba adottnál fogjuk meg erõsebben a kutyát. A féregtelenítõ tabletta beadása már egy kicsit nehezebb ügy. Itt érdemes figyelni, hogy a doktor hogyan oldja meg, mert vannak állatbarát és nem egészen állatbarát megoldások. Azért is érdemes figyelnünk, hogy az otthoni tabletta beadás, ne okozzon majd gondot, ha netán a késõbbiekben szükség lenne rá. Ha mégis szükséges, mi az alábbi trükköt ajánljuk. Segítségünkre lehet egy darab sajt, melybe kis lyukat fúrva elbújtathatjuk a tablettát. Persze, az élelmes ricsik túljárhatnak az eszünkönúgy, hogy kiválogatják a sajtból a gyógyszert, és vigyorogva az orrunk elé pottyantják miközben épp a sajtot nyelik le. Ezt elkerülendõ, 3 db sajttal kezdjük! Ebbõl az egyikben van a gyógyszer a másik kettõ a csali! A folyamat: csalit a kezünkbe téve és a kutya elé tartva felcsigázzuk az ebet, majd mikor már nem fér a bõrébe megkapja a csalit. Ha ezt megette, jöhet a gyógyszerrel 'töltött' sajt, s miközbe ezt rágja, már dughatjuk az orra alá a második csalit. Szinte mindig bejön! Persze a falánkabb ricsiknél vagy több tabletta esetén, a gyógyszer májkrémbe burkolása is megteszi.

Lázmérés otthon

Érdemes még megtanulni a testhõmérséklet mérését (a végbélnyílásnál), mivel a 'száraz az orra, biztos lázas' módszer nem megbízható. A pontos hõmérséklet ismerete nagy segítségünkre lehet, a kutya állapotának megállapítsában mind nekünk mind az orvos számára a késõbbiekben. (A kutyák testhõmérséklete 38-39 C fok.) A hõemelkedés vagy láz intõ jel lehet, hogy nem csak egyszerûen mondjuk elfáradt a kutya azért levert, hanem valószínûleg valami betegség bújkál benne.

Utazás esetén

Számunkra ma már természetes, hogy a kutyáknak külön egészségügyi csomagja van, ami mobil, s ha a kutyáinkkal együtt indulunk útnak akkor ezt is elvisszük. Ebben általában; fertõtlenítõ, bolha és kullancsirtó spray és eltávolító, 1-2 nejlonzacsi a váratlan végtermék eltakarítására, szemcsepp, fülcsepp, tabletta hasmenés ellen stb. található.
Utazáskor mindig vigyünk magunkkal megfelelõ mennyiségû ivóvizet, és élelmet a kutyák számára.
Az autóba szereljünk rácsot, ami elválasztja ugyan ebenket tõlünk, viszon életet menthet. Vásárolhatunk kutyánk számára akár biztonsági övet is. Hosszabb utazás esetén pár óránként álljunk meg, egy kis mozgás erejéig, nekünk sem fog ártani.

Ápolás

A szõrzet nem igényel különösebb törõdést, de azért érdemes hetente átkefélni a bundájukat. Erre a legalkalmasabb egy rézkefe (kutyás boltban beszerezhetõ). Vedléskor erõsödhet a szõrhullás, ilyenkor gyakrabban forgassuk a rézkefét, illetve vitamint is adhatunk a kutyának (bõr-szõrápololó vitamin) a gyorsabb bundaváltás érdekében. Lakásban tartáshoz érdemes beszerezni egy morzsaporszívót, amivel gyorsan felszippanthatjuk a lehullajtott szõrszálakat a padlóról. :o)
A karmokat, ha túl hosszúak, vágjuk vissza, mert sérülést okozhat önkételenül is. Erre alkalmas eszközt nagyobb kutyás boltok találunk. Ne a legolcsóbbat vegyük! A legerõsebb, legmasszívabb kivitelt válasszuk. Ha nem megfelelõ minõségû a szerszám, az akár sérülést is okozhat a kutyának! Ügyeljünk, hogy ne vágjuk túl rövidre a körmét, mert egy ércsatora található a közepén, ami sérülés esetén borzasztóan tud fájni, és a vérzés is nehezen áll el. Egy ilyen eset után már az olló látványa is menekülésre készteti kutyánkat. A körömvágás nem szükségszerû, a rendszeres séta, futtatás, rohangálás, játék közben megfelelõ méretre kophatnak.
A füleket havonta, kéthavonta szoktuk tisztítani. Az erre alkalas folyadékot vattára, fülpucolóra cseppentve óvatos mozdulatokkal használjuk. Ha több kutyánk van, nem kizárt hogy a "fültisztítást" elvégzik egymás között. :-)
A szemet, és a szem környékét kutyaszemcseppel tarthatjuk tisztán. A szemet szétfeszítve szemzugba cseppentsünk két-három cseppet. A ridgebackeknél elõfordulhat az átlagosnál nyitottabb szem, mely hajlamosabb a koszolódásra.

Etetés - gyomorcsavarodás

Az evés a kutyáknál eléggé elõkelõ pozíciót elfoglaló tevékenység. Mindig a kutya életkorának, egészségi állapotának és fizikumának megfelelõ táplálékot kell adni. A ridgeback nagytestû fajtának számít, ezért a napi táplálékot két adagban adjuk neki (pl.: reggel és este). Erre azért van szükség, mert így nincs annyira megterhelve a kutya gyomra, és a gyomorcsavarodás veszélye is kisebb. A ridgeback általában nem nagyon hajlamos a gyomorcsavarodásra, ez fõleg a nagyobb testû kutyákat fenyegeti pl.: dog.
A gyomorcsavarodás nagyon veszélyes dolog, az állat felpuffad, a gyomor egyik felében megszûnik a véráramlás. Ilyen esetben azonnal forduljunk állatorvoshoz!!!
Kutyánkat ne etessük édességel, mert elõsegíti a fogszuvasodást, ez alól kivételt képez a méz. Ne adjunk szárnyasok lábszárcsontját (hacsak nem fõzzük teljesen puhára :)), mert éles, hegyes szilánkokban törik és ez felsértheti a tápcsatornát. Ami bátran adható: csirke farhát, nyak, sertés, marha. Nyersen sohasem adjuk oda a csontot és a húst, csak fõzve vagy sütve. A növényi tápanyagokat a húslébe fõzve lehet fogyasztható állapotba hozni a kutyák számára (igen ritkán eszik meg nyersen pl.: a sárgarépát, hagymát, krumplit). Ne felejtsük el: ha már fõzünk kutyánknak, tegyük ezt tisztességgel! Bár nem emberi fogyasztásra szánjuk az ételt, ugyanúgy kóstoljuk meg, hogy nem-e sótlan, vagy esetleg csípõs. Etetéskor ügyeljünk arra, hogy a frissen fõtt csont közepe nehezen hûl ki. A maradék húslevet a száraztápra, táplálékkiegészítõre (pl.: Gréti Mix) , tésztára öntve hasznosíthatjuk. A túletés-hízás ellen ajánlott a táplálékot tésztával kiegészíteni, így tele lesz a pocija a kutyusnak, mégis alacsony a tápértéke. Érdemes rendszeresen (havonta többször) tojást, tejterméket (túró, tej, tejföl, kefír, joghurt!) és szõlõcukrot adni.
Kerüljük az asztalnál való etetést!
Az etetésnek legyen meghatározott rendje, amit következetesen tartsunk be! Nálunk a kutyáknak le kell ülniük és nyugton kell maradniuk amíg a táljukba lapátoljuk az adagjukat. Ha netántán, valamelyik közben odapofátlankodik csak fel kell emelni a tálat és a helyére küldeni. Ha ez megtörtént, akkor lehet folytatni az étel kimérését. Ezt gyorsan megtanulják! ;-) Ha tele a táljuk, mondjuk: "Tied!". Ekkor lehet burkolni. Fontos hogy a tálat, táplálékot bármikor el tudjuk venni a kutyától! (Gondoljunk csak bele, mi van ha az utcán talál valamit!?!) A mi kutyáinknál akár a torkukból is kiszedhetjük az ételt, ami nem egy hátrány amikor éppen lenyelni készül egy használt papírzsebkendõt....
Ezeket a dolgokat a legegyszerûbb megtanítani, hiszen minden nap lesz legalább egyszer alkalmunk gyakorolásra.
Végül a legfontosabb: mindig legyen a kutya számára hozzáférhetõ megfelelõ mennyiségû friss víz!


Dermoid Sinus a Rodéziai Ridgebackben
Szerzõ: Diane Jacobsen, Calico Ridge Rhodesian Ridgeback Kennel. Publikálva Mrs Diane Jacobsen (Calico Ridge RRs) és Betty Scattini (Amerikai Rhodesian Ridgeback Klub - RRCUS) szívélyes hozzájárulásával.

A Dermoid Sinus (D.S.) több néven ismert, úgy mint: dermoid ciszta, szõr ciszta és Afrikai ciszta. Ez tulajdonképpen egy hosszúkás üreg, egy csõ alakú elvékonyodó mélyedés a bõrben. Olykor vannak benne szõrtüszõk, vagy éppen teljesen szõrrel fedett. S ahogy vedlik a kiskutya, ebben a bõrmélyedésben a szõr benne marad. A kutya testének természetes reakciója erre, hogy váladék keletkezik amivel megpróbálja kivetni magából ez elhalt anyagot. Nem minden dermoid sinus igazi csõ alakú, így az elhalt anyag nem tud belõle távozni. Ezekben az esetekben tályog keletkezik amely megduzzad és megrepeszti a bõrt. Ez borzasztóan fájdalmas a kiskutya számára, és ami a legrosszabb, hogy az életét veszélyezteti.

A D.S. általában a nyak középvonalában, a háton és a kutya farkán vagyis a gerincoszlop vonalában fordulhat elõ. A D.S. néha elõfordulhat a ridgeben is, és sajnos a ridge nélküli kutyáknál is.

Forrás: http://www.geocities.com/starridge_rr/dermoid_sinus.htm

A D.S.veleszületett örökletes betegség, az újszülött kutyán kitapintható és azonosítható. A sinusos kiskutyákat általában elaltatják (RRCUS), ha pedig nem akkor mielõtt új gazdájához kerülne a tenyésztõnek kell gondoskodnia a D.S. mûtéti eltávolításáról. A Dermoid Sinusos kiskutyák tovább nem tenyészthetõek, ivartalanításuk ajánlott!

A D.S. megállapítása a következõ: tapogassuk végig a kiskutya hátát a gerincoszlop mentén a tarkójától kezdve. Úgy, hogy felvesszük a kiskutyát és egyik kezünkbe helyezzük (legegyszerûbb amikor alszik a kiskutya). Majd másik kezünkkel a kiskutya tarkójánál összefogjuk a bõrt hüvelyk-, és a mutatóujjunkkal határozottan de nem erõsen összeszorítva! Egész kezünket egy egységként használva húzzuk végig kezünket a háton elõször az orr majd a farok irányában. A bõr egészen megnyúlik majd mindkét irányban. Vigyázzunk, hogy a bõr ne gyûrõdjön össze az ujjaink között és hogy határozottan fogjuk a bõrt. A D.S. a bõr felszínétõl lefelé, a gerincporc irányába húzódik és ujjainkkal kitapintható, érezzük majd ahogy átcsúszik az ujjaink között. Egy nagy D.S. tapintása olyan mint egy vastag csõé (pl. csõtészta, spagetti) a kisebbé pedig mint egy vékony madzagnak. Visszahelyezve ujjainkat a kiindulási pontra vagyis a tarkó alá, újrakezdjük a mûveletet és folytatjuk a vizsgálatot lefelé majd vissza, több vonalban elvégezve.

A faroknál sajnos nincs elegendõ bõr a fent említett módszerhez ezért itt a legjobb ha csak a hüvelykujjunkat használjuk. A kiskutyát alulról ujjainkkal megtámasztjuk, felül pedig hüvelykujjunk lapos részét használva vizsgáljuk a gerincoszlop és a medence környékén a bõrt. Megtoljuk a bõrt elsõként a gerinc majd a medence irányába, majd vissza. A D.S. -ahogy már említettem- átcsúszik majd az hüvelykujjunk alatt. Tapintása olyan mint egy tekergõzõ 'tésztáé' ha a D.S. hosszú és nagy, ha pedig rövid akkor érezzük, hogy ott a bõr le van tapadva és nem mozdítható. Ha nem érzünk semmit a bõr tapogatása közben a medence és a farok között, akkor a bõrt a fej irányába tapogatva elõre-hátra is vizsgáljuk át, ügyelve arra hogy a bõr 'csússzon' ne a hüvelykujjunk!

Ahogy a vállak környékét vizsgáljuk, kitapintható egy kötõszövet ami a bõrt a vállakhoz rögzíti. Ez a kötõszövet a gerincoszlop ezen részén a legerõsebb. Lapos tapintású és általa a bõr és az izom erõsen összetapad, de a D.S. mégis könnyedén kitapintható ahogy az izomtól a bõrig húzódik és hogy gömbölyû.

A D.S. szemmel is felismerhetõ, mivel helyén a szõr egy csomóban kidudorodik felfelé a szõrzet többi részéhez képest. Ha ilyet látunk akkor a kiskutyát a fent leírtak szerint alaposan át kell vizsgálnunk. A gyanús helyen érdemes a szõrt leborotválni, s ha valóban D.S. -rõl van szó, a borotválás után egy kisebb bemélyedést láthatunk. Ha itt a bõrt meghúzogatjuk elõre-hátra, egyre jobban láthatóvá válik a gödröcske mivel a bõrmélyedés vége (belül a mélyen a bõrben) mint egy horgony, lefelé húzza a bõrt.

Forrás: http://www.geocities.com/starridge_rr/dermoid_sinus.htm

A D.S.-t mûtétileg kell eltávolítani. Olyan állatorvos ajánlott, aki mélyrehatóan ismeri ezt a betegséget és végzett már ilyen mûtétet. Sajnos a D.S. számtalan változatban elõfordulhat és csak a mûtét során derül ki annak súlyossága. Lehet, hogy csak beburkolja a gerincoszlopot, de az is lehet hogy behatol a gerincvelõbe, mely utóbbi sajnos nem eltávolítható. Sok esetben sikert hozhat a D.S. összezárása és összekötése, de ezek újranõhetnek. Mivel a mûtéti feltárás elõtt nem tudhatjuk milyen mértékû D.S.-el állunk szemben konzultálnunk kell állatorvosunkkal a kutya esetleges elaltatásáról egy súlyos D.S. felmerülése esetén. Dermoid Sinusos kiskutya csak a sinus eltávolítása után adható oda új gazdáinak!

A gyógyulás folyamata sajnos sokszor olyan fájdalmas mint maga a mûtét. Egyszerûbb esetekben a sinus könnyedén eltávolítható és egy kis váladék (vérsavó, vagy még az sem) képzõdik a mûtött területen. Komplikáltabb esetekben, amikor nagyobb mértékû a szövetkárosodás a vérsavó azonnal megkezdi a helyreállítást, amint a mûtéti heg beforr a bõr felsõ rétegében. Ez általában a 4. és 5. napon történik. Túlzott képzõdésnél kívánatos a vérsavó eltávolítása egy hosszú orvosi tû és fecskendõ segítségével, naponta 3-4 alkalommal, a mûtét utáni 3. és 10 nap között.

A D.S-al mûtött kölyköt el kell távolítani az alomból, hogy ne sérüljön a mûtéti seb. Mert ahogy a kölykök egymással játszanak, több helyen megkapják, rázzák egymás bõrét. Ha ez a mûtéti seben vagy annak környékén történik, akkor újrakeletkezhet a vérsavó mégnagyobb problémát hozva magával.

Dermoid Sinus ritkán felfedezhetõ a test más részein is, de általában a gerincoszlopon jelenik meg. Ritkább esetekben elõfordult már a fejen a koponyához, vagy a a fül alapjához kapcsolódva. Elõfordulását feljegyezték még a nyak fül alatti, és a nyak elülsõ részén.

A D.S. öröklõdésének pontos folyamata sajnos még nem ismeretes. Valószínûleg génösszekapcsolódásból ered a D.S. nem pedig egyszerûen egy domináns vagy recesszív gén. Viszont megfigyelhetõ, hogy vannak hordozók vagy egyedek melyek több Dermoid Sinusos egyedet produkálnak mint alomtársaik. Egyes vonalak viszonylag D.S. mentesek. A feltehetõen D.S. örökítésre hajlamos kutyák nem vonhatóak be a tenyésztésbe. A mûtéti beavatkozás ugyan jobb esetben eltávolítja a problémát okozó Dermoid Sinust, ám nem szünteti meg annak genetikai hátterét! (Az Amerikai Kennel Klub -AKC- szabályzata szerint a D.S-al mûtött kutya kizárásra kerül a tenyészszemle körbõl, mivel világosan rendelkezik arról, hogy a mûtéti beavatkozás által megváltozott kutya nem versenyeztethetõ.)

A tenyésztés etikai követelményei megkívánják, hogy a fajtát a legjobb egyedek képviseljék és vigyék tovább. Nem egyszerûen csak Rodéziai Ridgebacknek kell látszaniuk, hanem egészségesnek is kell lenniük! Ahogy a leírásból is kitûnt, a D.S. egy nagyon súlyos betegség, ezért nagyon átgondoltan kell dönteni egy D.S.-os kölyökkutya sorsáról. Ha a tenyésztõ úgy dönt, hogy megmûtteti a kölyköt, akkor biztosítania kell azt is, hogy a mûtét után a késõbbiekben a kölyök ivartalanítva lesz. Az altatás csak végsõ megoldás lehet.

[MEGJEGYZÉS: A Dermoid Sinus miatt kerülendõ a fajtánál a különbözõ vakcinák, oltások nyakba és vállba való beadása. Mivel ezekre a kutya szervezete egy Dermoid Sinushoz hasonló gyulladással reagálhat.]

Fordította: Kertész Melinda
További (angol nyelvû) cikkek a D.S.-rõl:
http://www.geocities.com/starridge_rr/dermoid_sinus.htm és http://rrcus.org

Csípõizületi diszplázia
Részlet Dr. Vainer Attila állatorvos DR. VAU címû könyvébõl. A szöveg és a képek publikálva a szerzõ hozzájárulásával!

"Az egyik leggyakoribb, több gén által meghatározott döntõen örökletes mozgásszervi megbetegedés kutyákban. Genetikai eredete következtében a terhelt szülõk utódai között több a beteg, mint általában, és bizonyos nagytestû, gyorsan növekedõ, fejlõdõ fajták (német juhász, rottweiler) hajlamosak a kórformára. A folyamatot azonban a tartási, táplálkozási tényezõk is befolyásolják.

A combcsont fejének ellapulása, az izületi vápa sekély volta, a nem megfelelõ kapcsolódási szög és a laza ízületi szalagok miatt instabillá válik az izület. Az állandó, túlzott, rendellenes mechanikai igénybevétel fájdalmasságot okoz. Gyulladásos folyamatok alakulnak ki, amelyek tartósan fennmaradnak, és az ízület eltorzulásához, izomsorvadáshoz, csontnövedékek kialakulásához vezetnek. Az elsõ tünetek akár már 4-12 hónapos korban megfigyelhetõk. A beteg egyedek bizonytalanul járnak, kerülik a megterhelõ mozgást, nehezen állnak föl, sántítanak, kímélik a hátsó végtagjaikai, amelyek izomzata is gyengébb a megszokottnál. A csípõizület vizsgálatkor érzékenynek bizonyul.

A pontos diagnózis csak röntgenfelvétel alapján állítható fel, ami 6-8 hónapos kortól mutat értékelhetõ képet, de a biztos mentesség kimondása sokszor csak 1,5-2 évesen lehetséges. Bár a röntgenlelet és a klinikai tünetek között nem lineáris az összefüggés, a közepes vagy súlyos diszpláziával rendelkezõ egyedek munkakutyának vagy szolgálati célra alkalmatlanok.
Az állat gyors növekedése az, ami igazából tovább rontja az elváltozások mértékét. A betegség kialakulásának esélye csökken a fiatal kutyák visszafogott táplálása (energia és fehérjebevitel korlátozása, vitaminok és ásványi anyagok megfelelõ adagolása), és a terhelt egyedek tenyésztésbõl való kizárása esetén. Az ízületi porc képzõdését és regenerációját segítõ készítmények adagolása viszont jótékony hatású lehet.
A kezelés, a klinikai tünetektõl függõen, fájdalom- és gyulladáscsillapítók alkalmazásával és különbözõ mûtéti eljárásokkal valósítható meg."

Bulawayo Baobab kennel hozzáfûzése a csípõizületi diszplázia témájához: sajnos ez a betegség a Rodéziai Ridgeback fajtát is súlytja. Az európai RR klubbok többségénél kötelezõ a csípõ ízület szûrése, a könyök ízület szûrése pedig ajánlott. A tengerentúlon: az USA-ban mindkettõ, Kanadában csak a csípõízület szûrése kötelezõ.
A diszplázia problémáját nem szabad figyelmen kívül hagynunk idehaza sem. Mi minden tenyésztéssel foglalkozó ridgeback tulajdonosnak javasoljuk a szûréseket, hogy képet kaphassunk a hazai ridgebackek mozgásszervi állapotáról s ez által egy egészséges állomány kialakítására törekedhessünk.
Számukra két szervezetet ajánlunk ahol a szûrést elvégzik:
Független Diszplázia Bizottság és Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület

!! Ugyanakkkor itt szeretnénk felhívni, a leendõ ridgeback tulajdonosok figyelmét, hogy a kölyökvásárlás során megfelelõ tenyészet kiválasztásakor figyeljenek arra, hogy a leendõ alom szülõpárja rendelkezik e az említett diszplázia szûrésekkel. !!

KÉRDEZZ - FELELEK vagyis további érdekességek a diszplázia kérdésérõl!